Olvasgattam…

Svéd és német nyelvtanári pályáfutásom alatt rengeteg hallgatómtól hallottam azt, hogy belesett az “olvasgattam” hibába szótanuláskor. Utána pedig felmerült a kérdés, hogy miért nem maradt meg az anyag, amikor annyi időt ölt bele a nyelvtanulásba… A válaszom az, hogy azért, mert az olvasgatás az nem tanulás. Olvasgatni regényeket szoktunk, nem svédül tanulni. Vagy olvasgatunk, ha információt keresünk. Az olvasás nem eredményez stabil, szisztematikus tanulást. Vagy megjegyzed a szót, vagy nem. Ha tanulni akarunk, akkor be kell vonódnunk. Kimondottan tanulnunk kell. Ennek megvannak a saját trükkjei és útjai.

Mihez hasonlít az olvasgatás?

A pszichológia szereti a párhuzamokat: Képzeljük el, hogy megyünk valakihez buliba. Nem tudjuk, hogy hányas csengőt kell megnyomni, ezért végigolvasgatjuk az egész táblát a kapucsengő mellett. Megtaláljuk, felcsengetünk és indulhat a buli. Mennyi információnk marad meg a többi kapucsengőről? Segítek: nulla. Oké, lehet, hogy nullánál több, de érted a lényeget. Te viszont mindet tudni akarod a feladott szavak közül.  Az igazi tanulás bevonódással, elmélyüléssel jár. Ez nem feltétlenül jelent több időt, csak megfelelő stratégiákat. Vennem kell mustárt, müzlit, sót, húst, brokkolit, tejet és krémsajtot. Elindulok, az utcán mondogatom magamban mustár, müzli, só, hús, brokkoli, tej és krémsajt. A belső hangom mondogatja ezeket a szavakat: mustár, müzli, só, hús, brokkoli, tej és krémsajt mustár, müzli, só, hús, brokkoli, tej és krémsajt mustár, müzli, só, hús, brokkoli, tej és krémsajt mustár, müzli, só, hús, brokkoli, tej és krémsajt mustár, müzli, só, hús, brokkoli, tej és krémsajt Jön egy telefonhívás, ahol megbeszélünk valamit a másik emberrel. Ez a hívás tíz percig tart, aztán leteszem.. Mit is kellett venni? Ugye ismerős?

Hogyan lehet svéd (vagy bármilyen) szavakat gyorsan és jól megtanulni?

Gyorsan és jól: a sebesség időt spórol neked, a minőség pedig egy jobb tudást jelent. Ha csak olvasgatom a svéd szólistát és a fejemben kavarognak a szavak, másnapra elfelejtem. Bele kell vonódni a tanulásba. Rendszerezni kell a szavakat, kötni valamihez: például a napirendemhez. Reggelire tejet iszok müzlivel. Ebédre brokkolis csirkét akarok főzni, vacsorára pedig virslit. Visszagondolok a napirendemre, és már tudom is, hogy mit kell vennem. Az előbbit, amikor “keringtetem a szavakat a fejemben”, a pszichológia rehearsalnak, ismételgetésnek hívja. Pontos tudást eredményez ugyan, de bevonódás, mélyebb feldolgozás nélkül szétesik, amint másra figyelünk. Ebből sem fogsz megtanulni svédül, se más idegen nyelven. Ha viszont bevonódunk, akkor elaborációról beszélünk; a szavakat látjuk valahol, megfejtjük a jelentésüket, később megtanuljuk felismerni azokat, majd a kiejtését és a használatát is elsajátítjuk. Ezután sokkal könnyebben és biztosabban jegyezhetjük meg őket használati céllal. Nem jó az „olvasgatás” tanulásra. Elveszi az időt és nem ad igazi tudást. A következőkben alternatívákat és pszichológiai effektusokat, trükköket fogok bemutatni arra, hogy hogyan tanulj gyorsabban, mélyebben és jobban.

Rövid sok tanulási alkalom vagy egy nagy? A válasz: 5×10>50!

Még egy párhuzam következik. Apropó: a párhuzamok segítenek dolgokat megjegyezni! Ha van egy seb a kezünkön és lefertőtlenítjük, az fáj. De feltűnt-e, hogy mindig csak az első csepp fáj igazán, annak ellenére is, hogy utána is ugyanúgy ott van a fertőtlenítő? Ennek a neurológiai hátterébe nem mennék bele, viszont az a magyarázat, hogy az agyunk a folyamatosan érkező, ugyanolyan ingerek közül az újakat tompítani fogja. Ugyanúgy benne van a fertőtlenítő a sebben, de pár másodperc múlva már nem fog olyan erős fájdalomérzetet kiváltani. Ugyanez van a tanulással is. Ha megvolt a heti svédóra és nekiülsz szavakat tanulni, akkor az eleje nagyon effektív lesz, a vége viszont már nem. Az 50 perces monoton szótanulási szeánszunknak a végére az agyunk már mindent szívesebben csinálna, csak ezt ne kelljen. Úgyhogy ki kell játszanunk a rendszert.

Miért effektívebb rövid szakaszokban szavakat tanulni?

A pszichológiai kutatások eredményei szerint minden inger tompul egy idő után. Talán emlékszel a fájdalommal kapcsolatos példámra az elején, de ugyanez érvényes pl. a nagyon hangos zenére is. Ha hirtelen bekapcsol a nagyon hangos zene, akkor mindenki a füléhez kap. Ez a hang a dobhártyánkat egy irányba kezdi el lengetni. Pár másodperccel később viszont tompul az inger; a dobhártyánk rezgése megváltozik és már nem halljuk olyan hangosnak a zenét. Az energia, ami a dobhárytát mozgatja, eloszlik annak egész felületén és nem egyszerre, egy ponton lengeti ki azt. Ha abbamarad a zene és pár órával később viszont ugyanezt a kísérletet megismételjük, ugyanez fog történni. Az első hang sokkal kellemetlenebbb lesz. A másodpercek múlásával viszont ez az érzet csökken. Megszokjuk az ingert, az ismétlődés által elnyomódik az (repetition suppression). Ha egy nagyon hosszú tanulási alkalomról van szó, ugyanez történik. Az eleje effektív lesz, mert az agy az ingert még nem tompítja. Később viszont “hozzászokik”, és az inger ismétlődősége miatt már nem lesz olyan effektív (repetition suppression). Ezért kell több, kisebb tanulási alkalmat beiktatni. Így az ismétlődés, ha bizonyos idő eltelik közben, javítja a tanulási teljesítményt (repetition enhancement).

Oszd fel sok kicsi darabra a tanulást!

A tanuláspszichológia egyik nagyon fontos elve,  hogy időben széthúzódjon a tanulás. Ez gyakorlatilag ugyanazt mondja ki, amit az imént leírtam. A tanulást a két óra között szét kell húzni. Minél jobban elosztod, minél több tanulási alkalmat tervezel be, annál effektívebb lesz, még akkor is, ha ezek az alkalmak rövidebbek. Biztos észrevetted már azt is, hogy ha ráalszol valamire, akkor másnap tisztábban látod a dolgokat és jobban érted. Akár jobban meg is jegyzed. Képzeld el, ha egy héten minden nap tanulsz egy kicsit és minden nap ráalszol… Mi történne tehát akkor, ha csak mindig az első, legfogékonyabb időszakban tanulnánk 10-10 (vagy 20-20, 30-30, időnktől függően) percet, de ezt a héten ötször? A válasz: sokkal jobb és stabilabb tudást érnénk el! Ebbinghaus német pszichológus ezt már az 1800-as évek végén megmérte, figyeld az ábráját a fejejtésgörbéről: