„Jövőre megtanulok németül. De most már tényleg.”
„Nem leszek januártól ennyire lusta.”
„Minden nap lejárok edzeni 7-re. 9-kor kezdek úgyis a munkában.”
„Új év – új én. Most aztán kigyúrom magam.”
Ezek nagyon szép célok. Viszont már a megfogalmazásuk sugallja, hogy jó eséllyel halálra vannak ítélve. Persze nem azt mondom, hogy mindenkinek minden újévi fogadalma hülyeség, de ilyenkor januárban nagyon sokszor lehet hallani rosszul kitűzött újévi fogadalmakat, amikből aztán márciusra csak egy emlék marad. Miért is van ez így? Ennek fogunk most utánajárni, és megnézzük, hogy hogyan lehet növelni az esélyét annak, hogy a fogadalmaink tarthatóak legyenek.
Milyen a jó cél?
Egy számomra nagyon hasznos kritériumrendszert mutatok be ebben a rövid cikkben: a SMART-célokat. SMART, mert okosan megválasztott célok.
A SMART célok
S-pecifikusak (Specific)
M-érhetőek (Measurable)
A-kcióorientáltak, azaz megvalósíthatóak (Achievable)
R-elevánsak (Relevant) és
T-ermináltak, azaz határidőhöz köthetőek (Time-related).
Egy kis nyelvészeti érdekesség
Tudtátok, hogy a smart angol szó a német Schmerz ’fájdalom” szónak a testvére? Ez azt jelenti, hogy a régi germán nyelvben, amikor még nem volt angol és német nyelv, ezek a szavak külön nem léteztek, hanem az „anyukájuk” a *smert- szó volt, ami egyfajta fájdalomra utalt. Hogyan jöhetett létre két, ennyire különböző jelentés? Nos, ha magyarul megnézzük az éles eszű vagy a vág az esze kifejezéseket, és angolul a sharp mind kifejezést ’éles eszű’ akkor már látjuk is, hogy metaforikusan a fájdalom és az éleseszűség közel van egymáshoz: akinek éles esze van, annak úgy vág az agya, mint egy jól megélezett kés, amivel egyébként – éles – fájdalmat is lehet okozni. Hát nem csodásak a nyelvek?
Térjünk kicsit vissza a fenti példákhoz. Mi is velük a baj?
„Jövőre megtanulok németül. De mostmár tényleg.”
Mit jelent az, hogy németül tudni? Tudok németül, ha el tudok olvasni egy hírt a nyelven? Vagy ha el tudom mesélni, hogy mit csináltam tegnap? Tudok németül, ha mindent értek a tévében, de valaki elkezd bécsi akcentussal beszélni hozzám, és egy szót sem értek?
A nyelvtudás relatív. Ezért nem szeretjük nyelvtanárként a „perfektül tud angolul” vagy „már anyanyelvi szinten beszéli” vagy „nekem csak alapszint kell” célokat. Nem egyértelműek, és mind mást értünk alattuk. Ehelyett tehát jobb, ha azt mondjuk: Január első hetében szétnézek a neten (azoknak, akik nehezen osztják be az idejüket: január 4-én, 16:00-kor szétnézek a neten a „német kezdő kurzusok online” kifejezéssel), és kiválasztom a három legszimpatikusabbat. Az eredeti megfogalmazás nem SMART: nem specifikus, hanem általános, nem mérhető, mert nem tudjuk, mit jelent megtanulni németül, nem reális, mert egy év alatt nem igazán lehet megtanulni németül (hacsak nem jársz sok órára és élsz kint ésatöbbi). Nézzük a következőt.
„Nem leszek januártól ennyire lusta.”
Látjuk az előzőek alapján, hogy ezzel mi a baj? Nem konkrét: Miben vagyok lusta? Nem megvalósítható: Nem tudom megmérni. Ha havi eggyel többször takarítok, akkor már nem vagyok lusta? Nincs időhöz kötve és nem is feltétlenül elérhető emiatt. Plusz egy személyiségbeli tulajdonságnak tűnő valamire utal (lusta vagyok), amit – mivel személyiségbeli stabil tulajdonságként jelöltünk meg – nem megváltoztathatónak tartunk. Jobb: januárban keresek két dolgot, amiben szeretném, ha kicsit rendezettebb lenne az életem. Megnézem, hogy ezt hogyan tudom elérni, és kis lépéseket tervezek meg nagyon alaposan, amit aztán beépítek rutinba. Nem olyan hangzatos, nem olyan drámai ez a megfogalmazás, de cserébe jobban működik 😉
„Minden nap lejárok edzeni 7-re. 9-kor kezdek úgyis a munkában.”
Ez már nem annyira rossz olyan szempontból, hogy konkrétabb, azaz specifikus. Viszont aki jár edzeni, az tudja, hogy a heti hét edzés (hacsak, mondjuk, nem professzionális testépítő valaki) tarthatatlan, és jó eséllyel hátrébb visz a céljainktól. Mivel ez nagyon intenzív, ezért nem realisztikus, nem megvalósítható, így hamar túl soknak fogjuk érezni, és teljesen leállunk vele. Mindent vagy semmit, ugye? Ha nem sikerül hétszer, akkor egyszer sem. És marad a bűntudat, ami még jobban demotivál.
Ehelyett érdemesebb új szokások kialakításánál fokozatosan közeledni egy reális célhoz. És edzéshez akár egy szakemberrel is konzultálni. A nyelvtanulásra átfordítva ez így nézhet ki: felosztjuk a feladatot, és betervezzük őket kis adagonként olyan időpontokba, amikor tudunk tanulni, pl. házi feladat, szótanulás, videónézés.
„Új év – új én. Most aztán kigyúrom magam.”
Az utolsó példát „gyakorlásképp” odaadnám Neked, aki hősiesen végigolvasta ezt a cikket. Mi a gond a „Most aztán kigyúrom magam”-céllal? Miért nem SMART? És hogy lehetne az?
Zárásképp pedig gondolj egy célodra, amit szeretnél elérni, de eddig sosem sikerült. Talán azért, mert menet közben elfogyott az energiád? Vagy mert azt sem tudtad, hogyan kezdj hozzá? A cél SMART-tá átalakításával sokkal jobb esélyekkel vághatsz neki akár a nyelvtanulásnak, akár életmódváltásnak, és bármilyen nagyobb dolognak. Persze mindig lehetnek olyan tényezők, amik ellehetetlenítik a céljainkat (pl. megváltozott élethelyzet, beosztás a munkában a kurzus idejére, betegség stb.), de nekem ez az öt betű rengeteget segített. Remélem, Neked is fog.
