Ma a tanulás egyik pszichológiai vetületéről lesz szó. Ez természetesen nem csak a svéd nyelvtanulásra alkalmazható, és nem csak a svédkurzusokra. Tanulási folyamatainkat, sőt egész életünket átszövi.
„De ügyes vagy!” „Gréta olyan okos, simán megy neki a német…” „Nem vagyok jó nyelvekből.” – sokszor hallunk ilyen mondatokat. Mit árulnak ezek el és hogyan lehet ezeket kihasználni a nyelvtanulásban?
Fókuszváltás – miért nem érdemes a „nyelvérzékkel” foglalkozni?
Személyiségünk sok elemének lehet köze a nyelvtanulási folyamatainkhoz. Ha kicsit ismerkedünk magunkkal, megtanulhatjuk kiaknázni erőforrásainkat és észrevenni olyan dolgokat, amikkel saját magunkat akadályozzuk.
Arról, hogy mi a nyelvérzék, sokan, sok mindent mondtak már, viszont egy nagyon érdekes megközelítést hallottam az Ismerd fel! podcastsorozatban, ahol Dr. Újszászi Bogár László azt mondta, hogy a tehetség (aminek ugye a nyelvérzék egy típusa) tulajdonképpen az, hogy „[…] ha valaki tehetséges, akkor egy adott dolog elvégzése során bizonyos agyi területek kevésbé aktívak.” Ez azt jelenti, hogy bizonyos emberek kevesebb energiabefektetéssel, kevesebb gondolkodással tudják az adott feladatot megcsinálni. És pontosan emiatt nem érdemes a nyelvérzékünk meglétére vagy hiányára koncentrálni nyelvtanuláskor: Nem visz előre az, hogy azt keresem, hogy van-e érzékem hozzá. Helyette érdemes lehet inkább azon gondolkodni, hogy „mit tudok tenni, hogy jobban, gyorsabban és élvezetesebben tanulhassam a nyelvet”. A podcastet itt hallgathatjátok meg (34:35-től), nagyon tanulságos.
Kontroll (nem a film!)
A jelenség, amire a gondolatmenet kifut, az a kontrollosság (Rotter nyomán, Locus of control). Ebből létezik külső (external) és belső (internal) típus. Mivel az ember szeret értelmezni (sensemaking), ezért egy sikernek vagy kudarcnak is mindig okot kívánunk tulajdonítani, értelmet keresünk. Ilyen mondatokon érhetőek tetten a kontrollosság helyei, pl.:
Azért sikerült, mert…
- nekem jó a nyelvérzékem (külső kontroll, adottság)
- egész héten ültem a szavak felett (belső kontroll, én csináltam)
Azért nem sikerült, mert…
- olyan hülye szavakat kérdeztek (külső kontroll)
- nem tanultam meg eléggé a szavakat (belső kontroll)
Ugyanezek barátok vagy szülők, ismerősök részéről is jöhetnek…
- Te olyan ügyes vagy! (külső kontroll, nem azért sikerült, mert odatetted magad, ergo, ha nem foglalkozol vele is menni fog)
- Szép munka! Csak így tovább! (belső oktulajdonítás, egy olyan dolog miatt sikerült, amire a tanulónak behatása van)
Nem csak egyfajta kontroll van – a nyelvtanulás kontrollálása
Kontrollunk természetesen az élet különböző területein más-más lehet. Paulhus és Christie (1981) szerint pl. lehetünk a személyes érvényesülésben belső kontrollosak (hiszem, hogy elérhetem az álommunkám, ha keményen dolgozok), míg a személyközi kapcsolatokban külső kontrollosok (valahogyan sosem tudok elég kedves lenni az emberekkel, biztos ilyen mogorva a fejem). Ezen kívül a szerzők megkülönböztetnek szociopolitikai kontrollosságot is, amire itt nem térünk ki, viszont itt tovább lehet róla olvasni.
Miért nem jó, ha külső tényezőkben keressük az okokat?
Ha a nyelvtanulás során abból indulunk ki, hogy ilyen vagy olyan a nyelvérzékünk, azzal kiengedjük a kezünkből a tanulási folyamat irányítását. Nyelvtanuláskor sokat segíthetünk magunknak azáltal, ha nem tolunk rá egy sikert vagy kudarcot külső körülményekre, hanem magukból kiindulva értelmezzük azt. Ilyenek például:
A túlgeneralizálások felismerése és kijavítása szituatívra pl. „hülye vagyok ehhez” kijavítani arra, hogy „ez most nem sikerült, de valamit tanultam belőle”
Elemezni a helyzetet: Mit tettem, amitől sikerült valami? Mi az, amin nem tudok változtatni és mi az, amin tudok? Pontosan milyen lépések vezetnek a változáshoz? Itt javasolt a legelemibb szintre lebontani, pl. „15 órakor megcsinálom a házim” helyett „15 órakor megnyitom a szótároldalt és az asztalra teszem a könyvem. Keresek egy ceruzát és egy radírt és kinyitom a füzetem. Megnézem, hogy milyen anyagokat vettünk és milyen feladatok kapcsolódnak ehhez…” Erről már korábban írtam egy cikket, amit itt tudtok megnézni.
Tervet készíteni: Mit tudok tenni, hogy fenntartható legyen a siker? Mit tudok tenni, hogy legközelebb elkerülhető legyen a kudarc?
Aki továbbolvasna:
Itt egy szuperjó cikk további magyarázattal.
Források:
Paulhus, Delroy L. and Richard Christie. “Spheres of control: An interactionist approach to assessment of perceived control.” (1981).
Rotter, J. B. (1966). Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement. Psychological Monographs: General and Applied, 80(1), 1–28
